Az író személyes jó ismerősöm. Verseit, korábbi írásait élvezettel olvastam. Nagyon vártam a 2014. áprilisában megjelenő könyvét. Még dedikálást is kaptam bele, íme:
A történet egy Tettárik Tamás nevű pasiról (is) szól. Sokáig külföldön élt, majd hazalátogatott Magyarországra. Mint kiderül, egy haláleset, pontosabban nagymamája halála, illetve az utána maradt ingó és ingatlan hagyaték átvétele miatt kényszerült visszajönni. Holott ő nagyon nem szeretett volna, egy icipicit sem.
Éppen egy vonaton rostokol és várja, hogy végre továbbengedjék a szerelvényt és le tudjon szállni. Közben az ablakon kinézve egy lakodalmat, majd egy gyilkosságot nézhet végig. A szerelvény végre tovább mehet, megérkezik az állomásra, ahol mindenki sietve leszáll. Kivéve Tamást, ő nem siet sehová. Nem várja senki.
Anna és Eszter nagyon jó barátok. Azt tervezik, felmondanak munkahelyükön és egy jobb, szebb életet kezdenek. Anna álma egy kávézó és könyvesbolt egyben. Csak épp egy kicsi, ámde nem elhanyagolható momentum hiányzik a megvalósításhoz: a pénz.
A történet – mint egy fotóalbum, vagy diavetítés – lapozódik az időben, térben egyaránt. Hol régi képek-történések villannak fel benne, hol a jelenben járunk. Felkavaró egyszerre élni meg a múlt történéseit és a most jelenségeit.
Tamás állandóan egyedül érzi magát a múltban, szeretetlenségben él, sajnálatra méltó. Egy tragédia elől menekül egészen fiatalon külföldre.
Hazatérését követően úgy tűnik boldogságra lel végre. Kusza történések közben összefonódik Tamás, Anna és Eszter sorsa. Mindenki álma teljesül - látszólag.
Aztán minden tönkremegy. Mintha egy hegy tetejéről (ahol napsugár, madárhang és jó erdő-illat van) az ember lezuhanna egy sziklás, kopár, napégette helyre.
Döbbenetes élmény, lélek-borzoló, elgondolkodtató.
Éppen egy vonaton rostokol és várja, hogy végre továbbengedjék a szerelvényt és le tudjon szállni. Közben az ablakon kinézve egy lakodalmat, majd egy gyilkosságot nézhet végig. A szerelvény végre tovább mehet, megérkezik az állomásra, ahol mindenki sietve leszáll. Kivéve Tamást, ő nem siet sehová. Nem várja senki.
Anna és Eszter nagyon jó barátok. Azt tervezik, felmondanak munkahelyükön és egy jobb, szebb életet kezdenek. Anna álma egy kávézó és könyvesbolt egyben. Csak épp egy kicsi, ámde nem elhanyagolható momentum hiányzik a megvalósításhoz: a pénz.
A történet – mint egy fotóalbum, vagy diavetítés – lapozódik az időben, térben egyaránt. Hol régi képek-történések villannak fel benne, hol a jelenben járunk. Felkavaró egyszerre élni meg a múlt történéseit és a most jelenségeit.
Tamás állandóan egyedül érzi magát a múltban, szeretetlenségben él, sajnálatra méltó. Egy tragédia elől menekül egészen fiatalon külföldre.
Hazatérését követően úgy tűnik boldogságra lel végre. Kusza történések közben összefonódik Tamás, Anna és Eszter sorsa. Mindenki álma teljesül - látszólag.
Aztán minden tönkremegy. Mintha egy hegy tetejéről (ahol napsugár, madárhang és jó erdő-illat van) az ember lezuhanna egy sziklás, kopár, napégette helyre.
Döbbenetes élmény, lélek-borzoló, elgondolkodtató.
