Gyermekem a minap lepett meg egy megdöbbentő kis filmmel. Úgy kezdődött, hogy láttam könnyezik a kanapén felhúzott lábakkal. A következő párbeszéd zajlott le köztünk:
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Az bánt, milyen gonoszak az emberek.
- Gonoszak? Most ezt honnan kaptad elő?
- Átküldök egy rövid filmet, nézd meg. - válaszolta.
Íme:
https://youtu.be/XCoFoKvfc6Y
Megdöbbenve és szomorúan ültem egy darabig. A film - bár a mostanihoz viszonyítva egy teljesen fordított világot ábrázol - lényegét tekintve a mi valós világunk is így működik sajnos. Az emberek félnek az ismeretlen dolgoktól. Félnek az általuk (vagy a társadalom, környezet,kultúra..stb.) normálisnak ítélt dolgoktól eltérő érzésektől, történésektől, döntésektől. A félelem viszont legtöbbször agressziót szül. Agressziót az ellen, aki nem illik bele a sablonba, a sokadalom által normálisnak titulált sémákba. Elszigeteltséget, magára hagyatottságot vállal, aki mer más lenni, mint az elvárások.
Isten megadta nekünk a szabad akaratot. Úgy látszik az emberek egymásnak nem képesek.
