Ha igen, akkor tudod. Ha nem, akkor elmondom: ott mindenki ismerős mindenkivel. Másképpen telik az idő, mint az átlagemberek idősíkján. Egy idő után már nem veszed zokon, ha kicsit koszosabb vagy, mint egyébként.
Megtanulsz úgy WC-re menni, hogy ne érj semmihez. Akkor találkozol valakivel, mikor nagyon nem akarsz. Ha valakivel viszont nagyon szeretnél, az valahogy sehogy sem jön össze.
Rutinosan már olyan dolgokat is megeszel (amikor pl. nemigen marad pénzed), amikre egyébként rá sem nézel, nemhogy elfogyasztanád.
Beőrülsz mindentől, mert ott aztán tényleg minden érdekes – és egyébként is azért mentél oda.
Zsófit - 17 évesen életében első alkalommal - elengedik a szülei a Bábel zenei fesztiválra - barátaival (és egyben osztálytársaival):
– Napsugárral (azaz Napsival, aki szőke, gyönyörű és nagyon laza lány, ezért minden más lány roppant irigy rá),
– Szabolccsal (azaz Szaszával, aki Zsófi legjobb haverja, szőkés remekbeszabott fiú, ragadnak is rá a lányok),
– Abdullal (akinek tényleg ez a neve, szír származású srác, apukája gyermekorvos - nem kell mondanom milyen előnyökkel jár ez a rutinos lógós bandának) és
– Mártonnal (azaz Hipóval, aki becenevét az állandó képzelt betegségeiről kapta (Hipochonder) ).
A két lány állandóan szerelmes, mint a tinik általában. Zsófi imádja a Red Hot Chili Peppers (RHCP) együttest, ezért is akart nagyon eljutni erre a fesztiválra, mert az utolsó napon fellépnek.
A fiúk csajozni jönnek leginkább, no meg piálni, lazulni. Kivéve Hipót, ő csak úgy ott van. Leginkább kedvenc elfoglaltságának hódol: elég sok időt tölt az egészségügyis sátorban.
Boldival (azaz Boldizsárral) - aki Napsi bátyja - és az ő barátjával, Kolossal, már a fesztiválon találkoznak, és – mivel heti jegyük van – egy helyre sátoroznak velük.
További szereplője még a történetnek a Punk, aki egy fülkében utazik velük a vonaton, majd végig velük marad és lejmol.
Boldi egy „állat”, nem foglalkozik semmivel gusztustalankodik, mindenfélét megeszik, amit mások félbehagynak, azt is. Sokszor részeg, igazi igénytelen srác. Azért szerethető, ha arról van szó igenis megvédi a barátait.
Kolosnak meg VIP belépője van, ami azt jelenti, hogy külön "páholyból" - a VIP-eseknek épített állványról (tömeg nélkül, lökdösődés nélkül, nagyon jó helyről) - láthatja a koncerteket.
Minden nagyon buli, zajfaktor elég magas. Érdekes és színes előadások, koncertek kezdődnek-folynak mindenütt a kontitnensekről elnevezett színpadoknál és mindenhol máshol is. Mobil wc, mobil árusok.
Zsófi viszont valahogy állandóan a többiektől elszakadva lézeng - túl komoly. Igyekszik mindenképp a VIP részleg közelébe kerülni, ami eleinte igen nehezen sikerül (hála a biztonsági szolgálatos embereknek, akik nagyon komolyan veszik magukat – illetve Kolossal történő nem túl felhőtlen beszélgetéseiknek).
Végül Zsófinak mégis sikerül a VIP részlegből néznie az RHCP koncertet, de akkorra már nem számít, eljön onnan, mert sokkal-sokkal fontosabb dolga akad.
Aztán egyszer csak vége a Bábelfeszt-nek. Mintha nem is lett volna. Visszalassul az élet a normál kerékvágásba, de már nem lesz többé semmi ugyanolyan, mert már ismered azt a MÁS érzést, amit egy ilyen fesztivál okoz az emberben.
