Mikor az ember azt tervezi, hogy a másikkal éli majd le az életét (naja, 17 évesen még vannak álmaink..) akkor eléggé zombivá válik, ha egy pillanat alatt rávágják az ajtót – igen, karácsonykor.
Holott szilveszteri buliba is hivatalosak - voltak. Akkor hívták meg őket, amikor még egy párnak számítottak.
Barátaik – Csabi és Eszti (ők szintén meghívottak az adott bulira)– szinte tökéletes mintakapcsolatban élnek.
Ez külön irritáló, mikor az ember friss depresszióval és állandóan a könnyeivel küzd az őt ért fájdalom miatt.
Ahh, de az a dög ex (Norbi) meg látszólag jól érzi magát, túllépett a dolgon - látható a közösségi portálokon kitett fotóiból, posztjaiból. Na, akkor keményítsünk be és tegyünk úgy, mintha minden a legnagyobb oké lenne és igenis menjünk el arra a szilveszteri bulira.
Szilkó (Szilveszter) Lia bátyja. Egyetemista. Bölcsész. Depressziós. Megcsalta a volt barátnője, ettől úgy begubózott, hogy még a lakásból sem mozdul, ha nem muszáj. DE: Lia ráveszi, hogy vigye el őt és a barátait a szilveszteri bulira.
A bonyodalmak ott kezdődnek, hogy Norbi is érkezik Csabival a kocsihoz, amivel Szilkó vinné a társaságot, és erre Lia nem számít….
Aztán elkezdődik végre a Szilveszter – utazás, problémák, buli, érzelemviharok, szivatások, barátság, utálat. Új kapcsolatok épülnek, régi kapcsolatok hullanak darabokra. Új év, új élet. És még örülhet az ember, ha rájön : az a legkevesebb (egyben legalább tiszta és igazi), ha veszekedéssel-kibéküléssel telik egy (viharos) kapcsolat.
Kedves, humoros, élet”szagú” történet tinikről, szerelemről, fájdalomról, megcsalásról, barátságról, szakításról – valódi érzelmekről és arról, milyen az, mikor végre bevalljuk magunknak, hogy egy kapcsolat csak akkor működik, ha a másikat jobban szeretjük, mint saját magunkat.
